Vörösmarty Mihály

Mi baj?
 
Mi ok, hogy tégedet
Kell féltenem,
Mi kéne még neked,
Én nemzetem?
 
Földed bort és búzát
S aranyat ád,
Mégis szegény fejed
Szükséget lát.
 
Az arany kirepül
Fejed felett,
Vad éhség néz veled
Farkasszemet.
 
Kit egykor gyűlölél,
Most kedvesed,
Még a pityóka is
Rajtad veszett.
 
És pénzed soha sincs,
Csodálatos!
Pedig még vized is
Aranyat hoz.
 
Gondolkozál-e már,
Mi adna pénzt?
Tégy mint más nemzetek:
Végy kölcsön - észt.
 
Szabadságod dicső,
De magtalan;
Üdv nem terem sötét
Árnyékiban.
 
Törvényid száma nagy,
Ki tartja meg?
Betegség ez a sok
Törvény neked.
 
És volna szép Dunád,
De berekedt,
Végén egy jó barát
Hurkot vetett:
 
Széles határod is
Görcsöt kapott
Mindinkább befelé
Vonogatod.
 
Mi lelt, beteg vagy-e,
Mi kéne még,
Mit adjon, hogy üdülj,
A kegyes ég?
 
Rossz gazda vagy, szegény
Jó nemzetem,
Gazdálkodásodat
Nem szeretem.
 
Kivánod ami nincs,
S nem kapható,
S mid van, kezed között
Olvad mint hó.
 
Hol a hű szorgalom
S szent indulat,
Emelni s védeni
Országodat?
 
Helyt adni másnak is
A jog terén,
S nem tűrni a jogot
Bitor kezén?
 
De mindez még sebaj,
Ha lelked van,
Ha lelked csábokért
Nincs áruban;
 
Ha lelked ébren áll
Jó s rossz napon,
Világol és hevít
Munkáidon.
 
Ha ezt is eladod,
Jó éjszakát,
Nincs isten, aki le
Tekintsen rád.