John Grey

Szabadság

Mi az, hogy szabadság –
akkora, mint egy ország,
vagy valami apró és tömör, mint egy borsó?
Igazi vagy képzeletbeli?
Ismerek én valakit, aki ott él,
vagy az egy lakatlan, rideg hely?

Óránként harang kondul a templomtoronyban.
És sétálok a tengerparti homokos ösvényen.
Kék ég, ezt szeretem,
de a szürke sem zavar.
Nem börtönben élek.

A járdák nem síkosak.
A levegőt jólesik tüdőre szívni.
Nem egy magas párkány szélén állok.
A föld nem engem kerülget.
Próbálom kitalálni,
az életemben
mi zavar.
Tegnap mutatták a televízióban.
Kikapcsoltam.

Szabadság, szabadság, szabadság.
Igyekszem nem ismételni magam,
de egyes szavak olyan jól hangzanak,
hogy nem tudok ellenállni nekik,
annyira befogadóak,
be tudnék költözni, és élni bennük.

Szabadság –
jó, legyen egy borsószem,
képzeletbeli,
ott magam is idegen vagyok.

De próbálj csak kilakoltatni.
Ha mersz.

_{/Sohár Pál ford./}