Bíró Tímea

Vége van a nyárnak...

a szántóföldekről néztük hogy
költöznek el
erős szárnyaikkal új tájat
emeltek be a látóhatárba

összehúzta magán a pulóvert
a gombok összekoccantak
fázott pedig még kilátszott
a nyár alsószoknyája

nem törődött a lázzal
a cinege cipőjét szavaltuk
égnek szegezett háttal
megpakolt csigolyákkal

némán esett össze
talicskán tolták a kórházba
zsebemben barackmagok
koccantak egymáshoz

családok repültek melegebb égtájra
én meg a lábáról leesett papucsából
itattam meg a hosszú útra
képtelen cinegefiókákat