Lutra
2021.12.27
|
|
0 0
96738
|
Szabó Lajos
Számok
Egyes és Kettes közös padban ülnek az iskolában Egyes szerelmes Kettesbe Kettes sejti ezt de úgy tesz mintha... Egyes mindig próbál Kettes kedvére tenni például kihegyezi Kettes színes ceruzáit és gondosan visszahelyezi őket a helyükre mindig ugyanúgy hosszúság szerint és olyankor talán arra gondol ahogy kinéz a csipke függönyön keresztül az udvarra hogy ez vajon mi szerelem talán valami más biztos hogy az de mi van ha még sem néha olyan furcsa minden... közben kereste a fát azon pedig azt madáretetőt amit technika órán készítettek közösen csapat munkában Hármassal és Négyessel őket is szereti de Kettest másként őt a fejében is Hármas magokat szórt egészen belülre az etető aljára hogy még véletlenül se ázzanak meg mert úgy nem esztétikus és idővel meg is penészedik úgy pedig ehetetlen és talán a madarak meg sem ennék vagy ha igen akkor biztos meghalnának szalonnát is lógattak be egy madzagon Négyes nagyon okosnak tartja magát ő már nem prím nem csak egy egyszerű szám a többieket persze ez egyáltalán nem érdekli szerintük nem nagy szám... Kettes megvárja Egyest tanítás után az iskola sarkánál az uzsonnáját szorongatva fújja ki szinte ütemre a hideg levegőt tetszik neki ahogy látszik a lehelete el is kalandozik kicsit gyárkémény valahol messze Kínában aztán egy öreg gőzmozdony Londonhoz közel szénnel roskadásig rakva ami már csak az indulásra vár de sehol az a buggyant masiniszta akinek meg kellene fújni a sípot s közben a táblával jelezni hogy végre indulhat... Egyes pillanatok múlva oda ér a sarokhoz ahol Kettes vár rá teljesen alfa állapotban Egyesnek most egy kicsit jobban kalapál a szíve mint általában ó hát itt van és őt várja csak meg ne hallja hogy így dobolnak benn a mellkasában Kettes oda adja Egyesnek az uzsonna felét Egyes boldog ó még ez is -micsoda úriember- ebből is látszik hogy szeret mennek egymás mellett az utcán a cipőik velük kopognak a templomnál balra kanyarodnak oda futnak az emlékműhöz a vajas kenyérből nagyot harapnak és mosolyognak mosolyognak ha jön egy busz mosolyognak ha veréb száll az akác pucér ágára mosolyognak a mindenen és a semmin egyfolytában szaladnak a cukrászdáig velük kong a szürkület az utca némasága végre bekukkantanak a kirakaton orrukat a hideg üvegnek nyomják számolják a marcipán figurákat lajstromba veszik mindahányat tegnap még a kacsás is ott volt ma nincs... érthetetlen... Egyes szerint valakinek biztos boldog szülinapja lehet és egy torta tetején landolt a kis sárga kedvenc szomorú dolog nincs többé nem láthatom pedig milyen édes kis piros csőre volt és azok a szemek... Kettes előkotor egy darab táblakrétát a zsebéből kockát rajzol a betonra próbálja Egyest kizökkenteni a kacsa iránt érzett gyászából Egyes már vidám kipirult arccal ugrál egyik négyzetből a másikba aztán kezdi elölről újra és újra amíg csak bírja haja az arcában s közben dúdol és mondókázik az igaz szerelemről... |
|