Néhány év alatt szinte mindenféle profilú kapitánnyal próbálkoztunk már.

Volt rutinos magyar (Németh András), külföldi sztáredző (Rasmussen), a játékosok zömét felkészítő klubedző (Elek), sokakkal az utánpótlás válogatottaknál együtt dolgozó edző (Vova).

A végeredmény, a mutatott játék és a helyezések terén elég hasonló volt, így aztán kénytelen vagyok azt gondolni, hogy bár nyilván nem lényegtelen, ki a kapitány, kik vannak a stábban: a keret adta lehetőségek (és korlátok) alapjaiban határozzák meg, hogy meddig ér a takarónk.

Vagy ahogy Buzánszky Jenő bácsi mondaná: a jegenyefák nem nőnek az égig...