Magyar Hírlap, 2000. január 3., hétfő
"A Nemzeti Múzeum ideális helye a koronának"
Avar János interjúja
Philip Kaiser az Egyesült Államok budapesti nagykövete volt a korona
visszaadásának idején. A nyugalomba vonult diplomatát washingtoni
lakásán hívtuk fel telefonon.
- Amikor az amerikai kormány visszaadta a koronát Magyarországnak,
mennyire voltak önök a tudatában annak, hogy egyes magyarok azt
mintegy uralkodónak tekintik?
Tisztában voltunk a korona történetével, s hogy mit jelent a magyar nép
számára, tudtuk, hogy történelme legfontosabb jelképe és nemzeti
identitásának a szimbóluma.
- Ezek szerint nem ismerte az úgynevezett Szent Korona-tant, amely
szerint a Szent Korona az ország igazi uralkodója.
Hogyan lehet egy korona uralkodó?
- Ön szerint az akkori amerikai kormányzatban voltak szakértők, akik
ismerték ezt a koronához fűződő teóriát?
Nincs okom feltételezni, hogy ez lett volna a helyzet.
- Amikor a Carter-kormány meghozta döntését a korona visszaadásáról,
melyek voltak a főbb megfontolásai?
Úgy vélem, Carter elnök egyértelművé tette, hogy a korona a magyar
nemzeti identitás legjelentőségteljesebb szimbóluma, s úgy gondolta, eljött
az ideje a korona visszaadásának, s akként ez a nemzeti identitástudat
újfent megerősíthető. Kiváltképpen éppen abban az időben, amikor
Magyarország még mindig Moszkva fennhatósága alatt volt.
- Önök ragaszkodtak hozzá, hogy a koronát ne Magyarország akkori
vezetője vegye át, hanem a parlament elnöke. Miért?
Carter azért tartotta ezt fontosnak, hogy mindenki számára nyilvánvaló
legyen: a koronát az amerikai nép a magyar népnek juttatja vissza, s nem
a magyar kormánynak.
A korona átadásának megannyi figyelemre méltó eseménye közül a
legérdekesebb kormányomnak az a kérése volt, hogy Kádár ne legyen
jelen az átvételekor. Nekem kellett megmondanom a magyar
kormánynak, hogy Carter elnök számára politikailag kínossá válna, ha
Kádár is jelen lenne. Ez egészen rendkívüli kérés volt, s Kádár ebbe
belement. S így nem is volt jelen az átadásnál, s nem is vett részt egyetlen
ehhez kapcsolódó ceremónián sem. Ez figyelemre méltó gesztus volt a
részéről.
Mi az ő távol tartásával is hangsúlyozni kívántuk, hogy a koronát nem a
kormánynak, hanem Magyarország népének adjuk vissza. Nem akartuk,
hogy felnövekedjen egy olyan új nemzedék, amely már nem is tud a
koronáról és nincs tudatában szimbolikus jelentőségének. Carter
ugyanakkor arra is alapozta döntését, hogy Magyarország teljesítménye
az emberi jogok területén messze meghaladja a szovjet tömb bármely
országáét.
- Hallott ön a koronával kapcsolatos mai budapesti vitákról? S hogy az
ellenzék vitatja a korona jogi jelentőségét.
Hallottam arról, hogy a korona a Nemzeti Múzeumból a Parlament
épületébe kerül. De hogy a koronának valamilyen jogi hatalma legyen, azt
őszintén szólva nem is értem.
- Önök két évtizede azt is kérték, hogy a korona legyen állandóan kiállítva
a Nemzeti Múzeumban. Mit gondol most az átszállításáról?
Mi akkor kikötöttük, hogy a magyar nép számára a korona könnyen
elérhető, megtekinthető legyen. S hogy ebben azokat a magyarokat se
korlátozhassák, akik külföldön élnek. S mi úgy gondoltuk, a Nemzeti
Múzeum erre ideális hely.
- Tehát önök el tudtak fogadni bármely más helyet, ha hasonló hozzáférést
biztosít?
Ez valószínűleg így van. A hangsúly a könnyen elérhetőségen volt.
- S mi a véleménye a korona Parlamentben való elhelyezéséről?
Ôszintén szólva, nem értem, hogy miért kell elvinni a múzeumból. Nem
értem, milyen indokai vannak ennek a döntésnek.
- Talán azért, hogy ekként is növeljék a korona szimbolikus értékét.
Láttam, hogy a Nemzeti Múzeum maximálisan megfelel a hozzáférési
követelményeknek, ott van a város szívében, könnyen megközelíthető. S
ami a dolog fizikai részét illeti, ön is ismeri a két épület struktúráját, jóval
körülményesebb lesz megtekinteni a koronát a Parlamentben, mint a
Nemzeti Múzeumban.
