Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy kérdéssel zaklatlak titeket, nem tudtam hova írni hirtelen. :(

Új kis kedvencel bővült a család, sajnos a kis drága nimfa lánykám 15 év után hirtelen pusztult el (valószínűleg fulladás). Borzasztó hiányt hagyott maga után, nem bírtam látni a kalitka hiányát. Most egy fiú jött, csak... Olyan gondokba akadtam, amibe eddig még nem, ugyanis az új jövevény 4. napja egész nap sötétedésig próbál kijutni a kalitkából. Egy pillanatig se áll meg, így nehezen tudom szelidíteni próbálni, ráadásul alma, banán, fürtösköles... Jobban fél ezektől mint a kezemtől így le se tudom kenyerezni.

Nem zavarja a közelségem, néha a kezem se csak még fél tőle kicsit. A kijutás se tűnik nekem pániknak, olyankor mozdulatlanul vár. Inkább érzem így negyedik nap, főleg mert sötétedés után abbahagyja, reggel meg letakarva is neki áll ha fényt lát beszűrődni, hogy szimplán nagyobb teret akarna,de ebben nem vagyok biztos, mert a kislánykám ilyet az első napjaiban/heteiben sose csinált. :(

Szeretnék tanácsot kérni, mit tegyek. :( nem érdekli játék se semmi csak kijönni próbál. Már lassan állatkínzásnak érzem.

Szerintetek várjak még (csak már lassan nincs bőr emiatt az egyik lábujján), hogy hozzá szokjon a kalitka méretéhez, ami nem röpde, vagy engedjem ki?

A másik amin gondolkoztam, hogy eleve szeretnék mellé majd egy barátot, hogy ő ne legyen egyedül, csak én azt azután terveztem, hogy ez legalább picit szelídebb/kezesebb lesz, hogy kint legyen míg az újfiúval is foglalkozok, de most elgondolkodtam, hogy lehet nem e lenne jobb most hozni neki tarsaságot, hátha a másik jelenléte lefoglalja, viszont úgy nem tudom, hogy tudnék két vad, félős bolondot kézhez szoktatni. :(

Nagyon szépen köszönnék bármilyen segítséget, tanácsot. :(