Pannika127 Creative Commons License 2021.12.07 0 0 96700

 

 

Kassák Lajos

Decemberi árnyék

 

Fehér dunnák alatt alszik a föld

fehér és hideg dunnák alatt.

Ha gyermekem lenne most, csak egy is

szívemre venném, mint a virágot

s én is elaludnék véle csöndben.

 

Mert alszik minden, hogy megjött a hó

s ki annyit csatáztam dühömben

egyedül morzsolom sok gondjaim

a házban, mely szunnyad már, vagy halkan

tova száll a sirály ezüst szárnyán.

 

De hallgasd csak, kutyánk a küszöbön

mély álmában is ugat vadul

pöröli a vékony hold karéját

hogy világít fölöttünk s árván, még

hajókáz az ég sötét tavain.

 

S ahogy alszik minden, a holdhoz küldöm

én is e dalt. Köszöntsd az asszonyt,

ki vérző szívén halvány kezével

egy felhőn ül s leveti árnyékát

körénk az aluvó, havas földre.