Rigó Béla

Párbeszéd

– Öt éve már, hogy vendégségbe
csupán sírodhoz invitálsz.
– Jobb, ha hozzászoksz: itt a vége,
s beletörődni idejársz.
– Eljöttünk hozzád, körbeállunk,
föld-tested szegfűtől szeges.
– A kampánycsend örök minálunk.
Minden választás végleges.
– Be sem fértünk a temetőbe
öt éve. Nagy volt a tömeg -
– Látni akartak eltűnőbe;
mielőtt elfelejtenek.
– Most nem tolongnak, nyári délben
nem kívánnak új harcokat…
– Magukban hordják észrevétlen
helyettem élő arcomat.
– Kik mindennel nyakadra jártak,
miért kerülnek bátran el?
– Törvény, hogy nem vész el a párttag,
csak pártolóbb új pártra lel.
– Kit hozzád kötne még a hála,
köpköd, ha néha hátranéz…
– Nem látod, fogytán már a nyála,
s a nyálért járó hálapénz?
– De mit mondasz, hogy ha keresnek,
akik szemébe egyre nősz?
– A magyar talpra áll, ha vesztett,
csak az rohasztja el, ha győz.
– Miért maradjunk egyre hűek?
Menetben merre, mért megyünk?
– Mert így születtünk, együgyűnek.
A Város volt az egy ügyünk.
– Miért formál jogot az egészre,
más részt miért gyűlöl a rész?
– Ezt tőlem kérded? Vedd már észre,
hogy mindig magadban beszélsz!