Bitter Mónika

Semmit apámról

néhány hónapja jártam oda de
tényleg nem történt semmi úgy
értem tényleg nem tett semmit
a nő aki terapeutának hívta magát

kedélytelen beszélgetésekkel töltöttük ki
a száraz szürke ötven percet
álmosító novemberi délután hallgattam
az esőcseppek monoton kopogását
amikor felriadtam a színtelen hangjára

beszéljen az apjáról

nehéz lett a levegő pont
az apámon tűnődtem ugyanis
gondoltam akkor hangosan mondom
a történetet róla hogy tudniillik
volt egy kedvenc fordulata

örök hülye

az egész gyerekkorom ennek a szólásnak
az árnyékában zajlott
és ezt elég változatosan tudta előadni
akartam egy motort
elesel vele és örök hülye leszel
pszichológiát akarok tanulni
bekattansz és örök hülye leszel
második lettem matekversenyen
lecsúszni a dobogó tetejéről egyenes út
hogy örök hülye legyél
csak a nyerteseket jegyzik

soha nem tudtam élvezni a sikert szépen
lassan tereltem magam a középszerűség felé
az biztonságos nem fenyeget a veszély hogy
egy nem várt esemény következményeként
örök hülye legyek

és most mi van az apjával
kérdezte egy teljesen új hangszínnel
tele lett izgalommal tetszett neki
a sztori valami szenzációt sejtett

hátradőltem és a szemébe néztem
egy kicsit hallgattam hogy most
mondjam vagy ne mondjam
de mély levegőt vettem és egyetlen
levegővel közöltem hogy
innen egyenesen apámhoz megyek mert
most én ápolom senki nem maradt meg
mellette a betegápoló sem bírta a
borzalmas természetét és hát
az Alzheimer nem gyerekjáték
főleg nem a végső stádiumban
törölgethetem apám álláról a nyálat hófehér
textilzsebkendővel mert így is folyton beszél
hiába a kór tegnap mondta magáról hogy
örök hülye lettem
úgy látszik némi humorra is szert tett

hát majdnem elfelejtette megírni a nyugtát
annyira boldoggá tette ez a kis családi krónika
lám a rossz emberek megkapják méltó
büntetésük a karma dolgozik tessék
Istennek van érzéke a dramaturgiához
legszívesebben úgy mentem volna el hogy tényleg
nem fizetem ki ezt az utolsó terápiát

mert többet nem megyek oda
hazafelé majdnem elhánytam magam
jaj nem az eseményen nehogy azt hidd
az nem kavart fel az isten szerelmére
az apámnak semmi baja igazán
sikeres ügyvéd az elbeszélés végét én
találtam ki egy kicsit szórakoztam

de könyörgöm az a tekintet ahogy a nő
szeme felcsillant ezen a mérhetetlen giccsen
ezen a cukormázas szenvedéstörténeten
az kegyetlenül elszomorított komolyan
mondom neki kellene egy hatékony terápia