Kedves Valentine!

Semmi komoly dolog nem utal arra, hogy a jövő (idő) bármilyen külső pozícióból, vagy dimenzióból egyszerre látható lenne. Ilyen feltevés még sci–fi szempontból is csak a múlt esetében volna jogos, mert az egyszer már megtörtént események elvben "el lehetnek könyvelve" valahol. Feltevésed tehát lényegében egyenlőségjelet tesz a múlt és a jövő közé. Valahogy úgy, mint ha mondjuk egy hosszú véletlen számsorozatot először papírra vetnénk, majd megengednénk valakinek, hogy lassacskán, egyesével megismerje a számokat. A kísérleti alany számára véletlennek tűnhetne a sorozat, noha valójában nem az. Hiszen valahol már pontosan rögzítve van az egyes számok sora, és ha azt megtalálja, pontosan beigazolódó jóslatokat tehet. Vagy mint amikor megnézünk egy focimeccsről készült filmet. Az időben való lefolyás illúzióját élhetjük át a megtekintésekor, noha a filmtekercsen a meccs vége ugyanakkor adott, mint a kezdete. Vagyis a rögzített filmen nincs semmi esetlegesség, minden tökéletesen meghatározott. (Azt a szemléletet, amely a tudomány törvényeire hivatkozva feltételezte, hogy a jövő eseményei ilyen értelemben előre kódoltak és elvben láthatóak, nevezték mechanikus materializmusnak.)