Vasas Tamás

Sötétedésig követnélek ezen a csapáson
 
Sötétedésig követnélek ezen a csapáson.
De tudom, hogy te a gyomromba látsz,
érzed az ürességét, hallod kongani,
és képes vagy még azért is sajnálni,
amiért csak ezt a szánalmasan
olcsó, elnyűtt sportcipőt tudtam
magammal hozni.
 
Mintha az otthonom lenne a lábamon, súgom
magamban neked, miközben azt figyelem, ahogy
apró terméseket tépkedsz a bokrokról. Ez van rajtam.
 
Azért egy patakon még áthaladunk, szerintem egy
vízesést akartál megmutatni, talán, viszont ezt tényleg
csak sejteni tudom, mert nyilván valamiféle naturális
és részben rusztikus szenzációnak, valami igazi értékkel
bíró meglepetésnek szántad a nap végére, amikor aztán
csak haza kellett jönnünk miattam.
 
Hiába követnélek sötétedésig ezen a szűk
csapáson, a világ bármely szűk csapásán,
ha a csapdád vagyok, a szeretetnek az
eltűnése benned, ez az érzés mindig úgy
kezdődik majd el nálad, ahogy az én
térfelemen végül irányíthatatlanul
zsákutcába fordul.