Lutra
2021.11.27
|
|
0 0
96664
|
Imre Flóra
Az elsikkasztott ifjúságról
Hol vannak hát a vezércikkek, amiken olvasni tanultunk: a sóderból itt-ott kifittyent holmi tény-nyom, halvány vakond-út. A szimbólumok nyelve hol van? kihagyások és utalások - bújtattuk a közös nyomorban a szókimondó ifjúságot.
Az ígéret földje, szabadság? Rendszerváltások jöttek-mentek, nevük, köpenyük váltogatták, a sötét meg csak sötétebb lett. Megélhetési irodalmár, visszamenőleg ellenállók bohócpofára mázolgatták a tündérléptű ifjúságot.
Hol volt a ragyogás, a résnyi? Elsötétítés volt itt folyvást. Szemhéjunk mögött napba nézni: csak belül volt a világosság. Kövér piócák, galandférgek, az élősködők hada rágott életünkön, mi védett téged, végképp kivérzett ifjúságot?
Herceg, elhulltak a remények, hogy lehet, hogy mi mégis állunk? Szorítsd a kezem, tartsuk még meg őszbe halványult ifjúságunk. |
|