Méhes Károly

A második csapat

Eszembe jutnak néha a tornaórák,
ahogy a ,, falábúak" csapata edzett.
A,nagyok" levonultak az arborétum
füves pályájára, nekünk maradt
a kis fölhólyagosodott betonplacc
a bástya tövében.
Nem is foci volt ez, hanem valami
egyéb, misztikusabb. Hármat
se rúgtunk, s a labda már legurult
a hegyoldalban, a faluig, a tettes
átkozódva tűnt el utána,
a bokrok között. S mi ott, a ,,falábúak"
csapata, leültünk a bitumenre,
volt, ki elterült, nem is mukkantunk
nagyon, hagytuk, hogy az ég
vakító lepleit ránk engedje;
a képbe épp csak belelógott a templom
keresztje, a gimnázium eresze,
minden kék volt s messzi,
a nap hatalmas gól a mennyország kapujában.
Hevertünk a csöndben,
a tavaszban, az őszben,
nem is léteztünk igazán,
csak a szívverésünk löködte
a Földet, hadd forogjon.