Lutra
2021.11.24
|
|
0 0
96649
|
Kányádi Sándor
Rögtönzött monológ
meg kellett volna vernie mondta kicsit szemrehányóan Cogitó úr meg kellett volna vernie Báthorynak meg kellett volna vernie Ivánt a rettenetest de ő nem akarta megalázni a cárt a szomszédot pedig meg kellett volna vernie nempedig megmenteni a legyőzöttet a vereségtől tudhatta volna egy olyan nagy királynak tudnia kellett volna kivált egy erdélyi fejedelemnek hogy meg kell verni a megverhetőt mert a nagylelkűséget sohasem bocsájtja meg a legyőzött mint ahogy a fölszabadított se bocsájtja meg soha hogy fölszabadították a törökre is nagyobb reménnyel mehetett volna ha előbb jól elnáspángolja a cárt és nem irgal- maskodik békejobbot nyújtva a már legyőzöttnek éppen ezzel alázva őt porig a törökökre is nagyobb eséllyel mehetett volna mint ahogy azt Possevino jezsuita atyával kifundálták (azért említem név szerint is a tanácsadót hogy ne kelljen majd lábjegyzettel bíbelődnie annak aki egyszer megírja ha megírja ezt a rögtönzött monológot) bármilyen nagy lengyel király volt is Stephanus Báthory az inge mégiscsak közelebb volt neki is a szívéhez mint a dolmánya ahogy a pravoszlávok szokták mondani mindenek előtt a maga kicsi hazája Erdélyország gondját-baját érezte-tudta ő is - becsületére legyen mondva - előbbrevalónak nomeg a kereszténységét ó a mi sokszor megmosolyogni való közép-európai egyetemesség-érzetünk amit ebben a kocsmában is csak mi ketten érthetünk aztán a halál korai halála a halál mindig korai mert egyetlen élet sohasem elég hosszú mondat bármilyen fejedelmi mondat legyen is hogy elférhetne benne mint biztos partok között a folyó az olykor-olykor meg-megtervezett történelem |
|