Kedves Mindenki,

Tobbszaz level utan a temaba, eszembe jutott hogy tenyleg leirjam a legnagyobb repulos elmenyemet (talan a masodik legnagyobb....majd errol kesobb).

19 eves szobagyerek voltam. A "jo tanulo" tipus, aki soha semmi rosszasagban nem vett reszt, aki mindig engedelmeskedett szuleinek, ismeritek a visszataszito tipust. Hat az voltam. Anyammal, hugommal es neveloapammal eltem egyutt. Neveloapam Kolozsvarrol szarmazott, es Marosvasarhelyen elt az anyja, huga, tobbi csaladja. Es akkor valakije meghalt Romaniaban, valami orokseget maga utan hagyva. Nem volt nagy osszeg, valami 30,000 Lei, de az akkor nekunk nagy penz volt. De a torveny szerint azt a penzt nem lehetett elhozni Romaniabol. Legalabbis legalisan nem. Fogalmam sincs neveloapam hogy szervezte meg, de az egesznek az volt a lenyege, hogy ha valaki eljutatta a penzt Bukarestbe az ottani Magyar Kovetsegre, onnan valaki illegalisan hajlando volt becsempeszni Magyarorszagra. A penz Marosvasarhelyen volt. Az ottani rokonok nem voltak hajlandok az utat es a penzatadast elintezni. Neveloapam, akkor az Allami Biztosito egyik nagyon magas, vezeto poziciojaban, szinten nem merte az utat kockaztatni. Es ahogy hallottam az errol szolo beszelgeteseket otthon, valamilyen "ordog" belem szallt, hogy "majd en ezt elintezem". Mindenki meglepodve nezett ram, erre a variaciora senki nem gondolt. Ugyan nekem is volt vesztenivalom, elsoeves orvostanhallgato voltam, de a borzasztoan unalmas eletemben ez egy potencialis kalandnak latszott. Vita nelkul beleegyeztek szuleim.

Vonattal mentem Marosvasarhelyre. Ott a csaladhoz, ahol valamilyen kezitaskaban megkaptam a penzt. A vonatut Marosvasarhelyrol Kolozsvarra ejszaka volt, halokocsiban utaztam, es vegig azt almodtam, hogy jott a rendorseg, megtalalta a penzt es megbilincselve vittek el. Bukarest, ott a Magyar Kovetseg, ahol egy meghatarozott szemelynek at kellett adni az egesz taskat. Meg olyan is volt, hogy jelszo. Leadtam a taskat, es megkonnyebbulve tavoztam a kovetsegrol. Az volt mar csak hatra, hogy vegyek egy vonatjegyet magamnak, es vissza Budapestre. Es ekkor szallt belem az ordog megint. Mondtam magamnak: "meg soha nem repultel. Vajon mennyi lehet egy repulojegy". Elkezdtem telefonalni, es kideritettem, hogy egy Bukarest-Budapest repulojegy valami jelentektelen osszeggel volt tobb mint a vonatjegy. Ez meglepett, de elhataroztam, hogy akkor repulok. Ki a repuloterre. Megveszem a jegyet. Sodrodok innen oda, a vamvizsgalatnal (vagy akarmi is volt) belemkotnek, hogy hogy lehet, hogy semmi mas nincs nalam mint egy hasznalt ing, zokni, alsonadrag. Mondom, hogy csak egy temetesre jottem, ket napra, es megyek is haza. Elhittek. Felszalltam a gepre. Valamilyen ketmotoros propelleres jargany volt, de akkor nekem a modern technika csodajanak tunt. Az ablaknal ultem. Keso delutan volt. A gyomrom es a szivem helyet csereltek, de az izgalom kellemes volt, hiszen en akartam igy. A gep felszallt. A szemeim teljes guvadas allapotaban voltak, ez volt a legelso repuloutam valaha is. Eppen a felho felett voltunk amikor a gep elesen fordult. Neztem kifele es csak annyit lattam, hogy a felho kb 45 fokos szogben megdolt (legalabbis nekem ugy tunt), a szarny a fold fele fordult, es azt hittem, tenyleg azt hittem, hogy most el fogunk kezdeni lefele csuszni. De nem kezdtunk lefele csuszni, kiegyenesedett a gep, a csodalatos naplemente ezer szinben tukrozodott a felhokrol meg mindenrol. Teljes csodalattal neztem az egeszet es ugy ereztem, hogy ez olyan gyonyoru, hogy soha nem fogom elfelejteni. Es soha nem is felejtettem el.

Megerkeztem Pestre, kiszalltam Ferihegyen, busszal jottem haza, es tenyleg ugy ereztem magam, mintha James Bond lettem volna egy vilagot megmento kaland utan.

Gabor