Bábolnán dolgozott egy mérnök aki valamelyik közeli faluban lakott.

Ő volt rendkívül nagy TATRA mániás.

Elmondása szerint édesapja vett egy állami cégtől leadott/lefutott TATRA 603-t amit mindíg szerelni kellett.

Apukája helyett Ő szerelte.

 

Amikor már Ő is vehetett saját autót egyből TATRA 613-t vásárolt.

Nem volt egyszerű megvennie.

Nem volt egyszerű hazahoznia Lengyelországból Magyarországra, vámoltatni, levizsgáztatni.

De végigcsinálta.

 

Itthon mindenki csak egy dolgot kérdezett tőle : Mennyit fogyaszt ?

 

Sokat járt TATRA találkozókra.

Mivel meggy bordó metál színű volt a kocsija sokaknak tetszett.

Hobbiból tartotta de azzal járt munkába is.

 

Majd vett még egyet.

Azt egy családtag használta.

Sajnos a családtag rövidesen meghalt.

Nem közuti balesetben.

 

Egyik találkozón odament hozzá egy német főszer aki Németországban a dán határnál lakott.

Mondta, hogy Ő megvenné a mérnök úr - immár feleslegessé vált - második TATRA 613-as kocsiját ha átmotorizálja neki dízel üzeműre.

 

(ekkor kerültem én bele a történetbe)

 

Ő elvállalta és megcsinálta.

Itt se a munka volt nehéz hanem az adminisztráció.

Került a TATRA 613-ba egy VW (audi) dízel motor hátra.

Persze már vízhűtéssel nem léghűtéssel.

 

A német úr igen nagyvonalúan fizetett, majd elgurult a régi/új de már dízel üzemű TATRA-613-mal a naplementébe.

 

Ez valamikor a '90-es évek elején-közepén történt.