Lutra
2021.11.21
|
|
0 0
96642
|
Tóth Dominika
kollázs
amikor nem tudod, az fáj-e, amiért sírsz, vagy csak az, hogy ég a szemed. várom, hogy hasson a fájdalomcsillapító valamire, ami már nem lesz ép. pedig emlékszem, valahol elhagytalak az utolsó gyógyszeres dobozzal együtt. csak kicsit megszűnök most. adj másfél percet. tedd takarékra ezt a kis maradék szívem. olyan sápadt szegény, fel kéne pofozni. de akkor megint nem tudnám, az ütés fájna, vagy maga a gondolat, hogy utána nem panaszkodhatom, hogy nem érzek semmit sem. pedig itt voltál, és én is, csak a szoba közepén maradtál, még mindig kollázst csinálsz pillanatképekből. szólj, ha befejezted. újrakezdeném. |
|