Kántor Péter

Ki őriz mit?

 

Ki őriz mit? Szitakötő-nyarat,

lópokrócot, kivágott körtefát,

porkahavat, tavalyi gesztenyét,

recsegő gramofon pár lemezét.

 

Cserepek közül egy ép darabot,

ráfirkantva óhéberül: leszek!

egy dinnyehéjat, csalfa, vak reményt,

szekrényből pislákoló gyertyafényt.

 

Szétszórt csontokon táncoló napot,

dunsztos üvegben ciberelevest,

elrongyolódott mit is? gyönyörűt!

tűpárna-szívbe szúrt tucatnyi tűt.

 

Ki őriz mit? Csalános éjszakát,

két szeme közt egy régi sebhelyet,

fakocka-tornyot, mely mindig ledől,

arcot, ami elborul, felderül.