Elnézést, hogy (megint) kéretlenül beleugatok. Elég sok vinyl fordult meg a kezeim között (nem csak hobbimból kifolyólag)...és amikor egy méregdrágán árult Deutsche Grammophone kiadás -azon túl, hogy a hordozóból eredeztethető minőségi kritériumok alatt is'muzsikál'...nem kevéssel -többek között azért, mert 50 percnél is többet szuszakoltak fel a két lemezoldalra, de még a digitálisan elérhető, hi-res (96kHz / 24bit) verziónál 13 számmal kevesebbet is tartalmaz, akkor elgondolkodom, kinek és miért éri megvenni? Sznobságból? Divatból? Jobbnak tartja a vinyl-t?

Nem egy, nem kettő vinylem van, amit új megjelenésként vettem meg (tehát én voltam elméletileg az első, aki feltette a lemezgyalura) és olyan ordító lemezgyártási hibák voltak, hogy szívem szerint a fején törném szét annak, aki ezt legyártotta, minőségellenőrzés nélkül (vagy annak dacára) átvette eladásra. (Egyik ilyen lemezek a THIE TWILIGHT SAD kislemeze a Robert Smith átdolgozással... ebből pont megjelenésbeli csúszás is volt, mert az együttes valamilyen minőségi problémát észlelve tudtommal újragyártatta a szériát... s amikor lejátszottam, egy hatalmas pattanás volt... a hordozó -fehér- elég zajos volt, stb)

Annak, aki összehasonlítgatja a CD-t az LP -vel, javaslom, hogy ezen 'megfigyelését' ne állítsa be analóg vs. digitális minőségi különbségként, mert legtöbbször nem ugyanazon maszterbről, illetve nem ugyanolyan beállításokkal (kiemelés, végás, dinamika kompresszálás, stb) készül a két hordozó...ÉS ma már digitális összehasonlítási alapként szerencsére nem kell megelégednünk a CD adta 44,1kHz / 16bit-tel. (Én persze maradi, fizikai hordozó párti vagyok és sajnálom, hogy az SACD se nőtte ki magát eléggé illetve nem terjedt el még nagyobb felbontású hordozó úgy igazán)... de akkor is viccesen szánalmas ez a  pöcsméregetős, az anyagi lehetőségeket is figyelembe vevő, illetve az egzisztenciális különbségek kihangsúlyozására is lehetőséget adó mesterkélt, felülről irányítottnak tűnő 'analóg revival'. Miért? Azért, mert ha szeretnéd kihozni a 'maximumot' az analóg lemezből, akkor ahhoz alsó hangon százezreket (de inkább milliót, milliókat) kéne költened lemezgyalura... pickupra is néhány százezres a 'futottak még' kategória (van 2,7 millióért is EMT pickup... szánalom basszus)... legyen  lehetőleg csöves hi-end előerőlködőd, milliós hangfal vagy félmilliós, milliós fejhallgatód. Ugyanez digitális megoldásban jóval kevesebb pénzből is kijön (persze CD játszóból is van milliós tétel... de láttam olyat is, ami már inkább a 10 millához közelít...ez is vicc... pöcsméregetős játék burzsujéknak).

Az pedig, hogy még a műsoros kazettát is visszahozták...hááát, szóval, inkább hagyjuk!

Komolyan várom már a műsoros grammofon lemezeken túl a műsoros fonográf hengerek megjelenését is.

Mindehhez hozzáteszem: az imént leírtak szigorúan saját véleményemet tükrözik. Én tőlem virágozzék minden virág és aki meggyőződésesen mondja, hogy a vinyl alapjáraton jobb a digitálisnál, hát higgye azt.

Megjegyzem: műsoros orsós szalag is kapható már... 300-400USD / darab. Hozzá magnó 20.000EUR. Innen is látszik, hogy manapság az analóg nem a csórójánosok játéka.

30-50 ezres vinylgyalúra -amit Kínában gyártanak tömegével, különböző -egykoron akár szebb napokat is látott, méltán híressé vált gyártók matricáival... na, én ezekre speciel fel nem tenném a drága lemezeimet. De a többség -főként a fiatalok ilyeneket hallgathatja a lemezeit. Lelkük rajta!