Kedves satya barátom!

Nem vagyok nagy dátum szakértő, az évfordulókról, név és születésnapokról rendre el szoktam feledkezni, és azzal vigasztaltam magam, hogy egész évben kell szeretni valakit, nem csak akkor, amikor egy évben egyszer az évforduló van.
Nálunk is így van, hogy karácsonykor az éjféli misén kirepednek a templom oldalai, a hétköznapokban meg kevesebben lézengenek.

Való igaz, ahogy írod, ezek az évfordulók mindig valaminek a felélesztését, valamire való emlékezést szolgálják, mert mi emberek hajlamosak vagyunk úgy elmerülni a létben, hogy csak a halálos ágyunkon kezdünk el gondolkozni azon, ami egész életünk értelme kellett volna, hogy legyen.

Ez a kerek 2.000-ik nagyon sok embert hajlamosít arra, hogy - miként az első évezred végén - az ún. világ végét várja.
Az biztos, hogy meg van írva, azokban a napokban is ugyanúgy fognak házasodni, stb. mint az özönvíz előtti napokban, valahogy mégsem érzem most a "levegőben".

Szóval az igazi az lenne, ha azért szeretnénk az Istent, mert rájöttünk, hogy őt és minden embert szeretni jó, de ha csak azért, mert jön a 2.000-ik év, hát az is jobb, mint bucsuban egy hátbaverés.

Nekem nem mond az évezredforduló szinte semmit. Nem tudom jobban szeretni az Istent, mint ahogy most szeretem, és ha jobban fogom szeretni, az nem a jubileum miatt lesz.
Tudom, hogy jobb választ vrtál, de legalább nem nulláztam a topicodat kedves satya!
Ég áldjon!

üdv: aranyviktor