Lutra Creative Commons License 2021.10.20 0 0 96604

Gyimesi László

Átadja mégis

Később megjön, aki messze tért,
Ruháját rendben lerakja, sóhajt,
Nem mondja: megjöttem. Megjött.

Mesél majd a hosszú útról,
Biztosan mesél, ha megpihent,
És átadja szerény ajándékait.

Kalifornia tüzét egy mosolyban,
Alaszka aranyát egy szemvillanásban,
A szívébe rejtett új-angliai őszt.

Megjön, de mi már nem üdvözöljük.
Hamvaink egy másik jövőidőben áznak.
Átadja mégis mentett kincseit

A méltó többieknek, akik ma még
Holdfénybe rejtik arcuk, ismeretlenek,
Akiket köszöntésére nem mi küldtünk.

Derekas idő jön utánunk, tudja,
Újra feni az öröklött pengét, bólint,
Új dalba kezd, nem a miénkbe, újba.