Gyimesi László

Tétova tavasz jön

Újrakovácsoljuk a szögeket,
Új köteleket fonnak a műhelyekben.
Fényesek lesznek a szögek,
A kötelek eltéphetetlenek.

Ácsaink cédrussal bíbelődnek,
Tartson örök időkig a művük.
A katonák a módszert gyakorolják,
A nők, ahogyan kell, zokognak.

Másutt verik az újarcú ezüstpénzt,
Kellhet, legalább harminc kell belőle.
Lázasan készül a szent, az átkos város,
Forrongnak a helytartó-tanácsok.

Olajfák közül tétova tavasz jön,
Nyomában testvéreink lopakodnak,
A félelem csillogó hab orcáikon,
Kakasszóig jó szavakat keresnek.

Vidéki cirkusz, legyint a jó lovag,
Rómában selyemfonál, aranyszög járja,
Lándzsákra gondol, berber oroszlánra,
A homok futása: mint az árnyaké.

Betelik-é már a négyarcú Hold?
Maholnap mindenki tengerre száll,
Szögek emlékét visszük magunkkal,
Porviharban hagyjuk az ember fiát.