A TÖRTÉNELMÜNKET FELFORGATÓ KŐ
Olyan ez, mintha egy kalandos sci-fi vagy egy elejétől a végéig kitalált, felnőtteknek szóló mesefilm lenne. Már az első jelenetek is erre emlékeztetnek bennünket.
A helyszín: Oroszország, azon belül is a Baskír1Autonóm Köztársaság. Mielőtt valaki a távoli Szibériára gondolna, hadd tegyem gyorsan hozzá: Baskíria az Uráltól nyugatra, tehát Európában terül el, és egyszer minden bizonnyal része lesz az Európai Uniónak. Most persze még nem ez a helyzet. A köztársaságban nemcsak baskírok és udmurtok2, hanem számos más kisebb nép is él együtt az oroszokkal, a fővárosukat Ufának hívják. Az Urál vidékén az év egy részében nem a legkellemesebb az időjárás, de kibírható. Hatalmas sík sztyeppék váltakoznak kisebbnagyobb hegyekkel, sűrű erdőkkel, nagy folyókkal és tavakkal.
Az időpont: 1999, valamint a későbbi időszak. Nagyon is jellemző és nem-csak az orosz, hanem az egész világ tudományos életére is mindaz, ami azóta történt. A történet helyszíne a Nurimanszkij körzet Csandar nevű faluja. Az említett évben a falu mellett orosz és kínai kutatók dolgoztak - régebben erre a vidékre költözött kínai bevándorlók nyomait keresték. A környéken lakók is tudták, hogy a kutatók kínai írásjeleket keresnek, eközben találtak is néhány érdekes régi követ. Valaki azt mondta nekik, számos ház alapjába és falába építettek bele olyan kőlemezeket, amelyeken különféle furcsa jeleket véltek felfedezni, de az építkezés idején ezzel nem nagyon törődtek, mert hiszen szükség volt anyagra. Egy helybeli lakos aztán megmutatta a kutatóknak a saját háza falába épített, körülbelül másfél méterszer egyméteres kőlapot. A csaknem egy tonna súlyú lapot minimális rongálás árán sikerült kiszedni a helyéről. A különös, kínainak látszó írásjelek miatt a lapot további kutatás céljából egy darabban szállították be az ufai egyetemre.
Nagyon érdekes dolgok derültek ki a 15-16 centiméter vastag kőlapról. Először is az, hogy voltaképpen három rétegből áll, amiből csak az alsó lehetett természetes, arra vitték fel mesterséges úton a másik kettőt. Az információt hordozó második réteg üvegszerű anyag, melyről ma még nem lehet tudni, hogy vajon miként is vitték fel az alsó dolomitra. A harmadik, egyben legvékonyabb, mindössze pár milliméteres átlátszó réteg egyfajta védőfilm. A kőlap pedig nem más, mint az Urál-vidék háromdimenziós domborzati térképe.
A következő három évben ezt térképészek és más szakirányú tudósok is igazolták. Az ismeretlenek által ismeretlen időpontban (korban) készített tér-kép döbbenetes pontossággal ábrázolta - ábrázolja - az Urál-vidék hegyeit, völgyeit, folyóit. Ami még inkább meglepő: az a hegyek magassága. Még ma is komoly nehézségeket okoz, és alapos számítógépes munka kell ahhoz, hogy méretarányos domborzati térképeket készíthessenek, és ez a művelet sem mindig jár sikerrel. Erős műszaki háttérrel kell rendelkezni hozzá, és a gyártási eljárások is kísérleti stádiumban vannak még csakál
Azt állapították meg, hogy nem mostanság készült a térkép. Ha viszont nem ma, akkor visszafelé haladva az időben ismételten oda jutunk, hogy... De ne vonjunk még le „elhamarkodott" következtetéseket e témában. Vizsgáljuk tovább a térkétérké
A térképészek szerint a mű annyira pontos, hogy azt földi mérésekkel nem is lehetett volna elkészíteni. Vagyis ahhoz, hogy létrejöjjön, bonyolult műszeres eljárásokra volt szükség. A legvalószínűbb, hogy a valamikori térképkészítők légi fényképezést alkalmaztak, és valamilyen más, számunkra ismeretlen módon állapították meg a tereptárgyak magasságát is.
Csak így történhetett meg, hogy a ma is ismert hegycsúcsok, vonulatok, völgyek és fennsíkok magassága és mélysége a valós helyzetükhöz és egymáshoz viszonyítva is hihetetlenül pontos! De ez még nem minden. Ugyanis a térkép nem mindenben „pontos", vagyis inkább úgy kell fogalmaznunk: nem a mai állapotokat mutatja. Némelyik folyó ugyanis ma nem pontosan ott kanyarog, ahol a térképen látszik. Ennek több oka is lehet. Az egyik például az, hogy némelyik folyón áthidalván gátat is látunk. De ma nincsenek ott gátak, és úgy tudjuk, hogy a valóságban soha nem is voltak. Nos, a „soha" egy kicsit erős, mert hiszen a tér-kép szerint mégis voltak valaha. De vajon mikor?
Azonfelül a mai valóságtól még két jelentős ponton tér el ez a kőtérkép. Az egyik a csatornák, ugyanis több helyen szemmel láthatóan egyenes, [8] mesterségesen épült csatornák kötik össze a folyókat. Ma természetesen ezek sem léteznek. A másik dolog egy kanyon, vagyis a talajba nagyon bemélyedt folyóvölgy. A térkép szerint ez a mai Ufa városától délre található. Nos, a térképen úgy ábrázolták, mintha létezne. Vagyis - akkor létezett, amikor a térképet készítették. De ma már ebben a formában nem fellelhető, viszont geológusok a kőtérképtől függetlenül évtizedekkel korábban megállapították egykori helyét!
Az évmilliókkal korábbi tektonikus törés a mai városok, Ufa és Sztyerlitamak között húzódott. Később az újabb földmozgások miatt a föld ott összezárult, és egy mai, jelentéktelen folyó medrét követi. Viszont a kő-térképen világosan kiolvasható, hogy ott valaha egy mély kanyon húzódott.
Az már csak „hab a tortán", hogy a kőlapon (miként a környéken talált más köveken is látható) a rajta fellelhető „kínai írásjelekről" egy erre felkért kínai egyetem tudósai megállapították: azok bizony nem kínaiak. Soha a múltban egyetlen, kínaiak lakta vidéken egyik törzs vagy népcsoport sem használt ilyenfajta jeleket. A jelek tehát más nép, más emberek írása volt. De mit lehet tenni, ha az nemcsak a kínaiakéhoz, ámde semmilyen más, a civilizációnkban valaha is használt jelrendszerhez, íráshoz nem hasonlítható? A kérdéseink szinte automatikusan merülnek fel. Ezek közül a legfontosabb kettőre megtalálni a választ.
Az egyik: MIKOR? Mikor készült a rejtélyes háromdimenziós térkép? Az orosz kutatók kezdetben arra gyanakodtak, hogy maximum pár ezer éves lehet a leletük. Ám ennek rögtön számos részlete ellentmondott a már ismert tényeknek. Az egyik maga a kőlap a három rétegével. Ezen jól látható, hogy nem egy természetes dolomit-, gránitvagy márványlapra vésték rá a térképet. A körülbelül 15 centiméteres vastagságú dolomitlapot csupán alapnak, mondhatni hordozórétegnek használták. A második réteg, amibe belevésték magát a térképet, egy ma diopszidüvegként ismert anyag.
A diopszid egy nagyon elterjedt pirozén ásványi anyag, vegyjele CaMgSi206, zöldes színben játszik, kristályai oszloposak. A fedőréteg egyfajta kalcium, amely afféle porcelánréteghez hasonló bevonatot képez a térkép felületén. Mindössze pár milliméter vékony. Ez egyben azt is jelenti, hogy a térkép a maga rendkívüli földrajzi és méretarány-pontosságával nem készülhetett az ismert emberi múltunkban, a mi ismert múltunkban. Azért sem, mert elkészítéséhez a tudósok szerint légi felvételekre volt szükség, és a térkép annak alapján nyerte el hihetetlen pontosságát (csak a XX. század végén értük el ezt a tökéletes pontosságot, amikorra viszont a kőtérkép már régen be volt ágyazva egy ház alapjába...)
Van még továbbá érvünk ősrégi volta mellett. Például mondjuk az, hogy ha nem készülhetett a mi civilizációnk idejében, akkor ennél sokkal régebben kellett keletkeznie. Már csak azért is, mert hiszen olyan állapotot rögzít - gondoljunk csak a már nem létező, de egykor bizonyosan volt kanyonra! -, amely évmilliókkal korábban létezhetett!
Miért készítene valaki térképet mondjuk 2-3 ezer évvel ezelőtt egy olyan állapotról, amely már millió évek óta nem is létezik? Ilyet ma is legfeljebb csak tudományos céllal, múzeumok számára készítünk, de azok is inkább makettek. És nincs rá okunk ebben az esetben, hogy olyan tökéletes pontosságra törekedjünk, mint amit ez a kőtérkép ábrázol.
Nem, nem, itt minden bizonnyal egy valaha igenis használatban volt Urál-térképről van szó. Már csak azért sem készülhetett a mi őskorunkban, mert a két mesterséges réteget az ősemberek vagy a valamivel későbbi, mondjuk rézkorszaki őseink sem tudták volna rávinni a dolomitlapra. No és hogyan vésték volna bele a völgyeket, alakították volna szobrász módjára a hegyeket? És hogyan mérték volna meg azok magasságát, a völgyek mélységét, ki járta volna be azt a hatalmas, sok százezer négyzetkilométert, hogy minden folyó irányát, folyását pontosan megállapítsa, sőt még azok szélességét is mindenhol lemérje...?
Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük - a mikor? kérdésre keresve a választ -, hogy ez nem az utóbbi pár ezer évben történhetett. Ezzel együtt azt is kimondtuk, hogy akik a térképeket készítették, nem lehettek a mi ma ismert és lépésről lépésre fejlődő civilizációnk tagjai. És ezzel el is érkeztünk a második, talán még fontosabb kérdéshez.
KIK tették? Kik voltak azok? Kik éltek itt sok millió évvel ezelőtt és készítettek ilyen térképeket? Ez a könyv éppen ezekre a kérdésekre próbál választ találni.
Mottó: Jézus mondta: aki keres, ne hagyja abba a keresést, míg csak nem talál, és ha találni fog, zavarba jön majd, amikor zavarba jön, csodálkozni fog és a mindenségen uralkodni. (Tamásevangélium, 3. apokrif)
