"...Még az ötvenes években is azt tanították nekünk (sőt később is), hogy az élet véletlenek összjátéka folytán jött létre (Oparin-Haldane-elmélet). Vagyis volt egy ősleves, abban mindenféle aminosavak keletkeztek, aztán több körülmény egyidejű, ámde senkitől sem tervezett, tehát véletlenszerű bekövetkezése miatt (villámcsapás stb.) egyszer csak létrejöttek azok az anyagok, amelyekből elindulhatott az élet a Földön.

 

Nem véletlen, hogy ez az elmélet - bármennyire is erőltették hivatalosan - nem igazán volt meggyőző. Akadt kutató, aki szerint az élet ilyen keletkezésmagyarázata gyermekes és köszönőviszonyban sincsen a matematikai valószínűséggel. Egy jó példa erre a következő: ha egy repülőgép-roncstelepen több tucat, apró darabokra, elemi alkotórészekre szétszedett Boeing repülőgép hever, s jön egy nagy szélvihar, felkapja a roncsokat és azokból, hipp-hopp, egyetlen másodperc alatt egy kész Boeing utasszállítót rak össze - nos, ha ez lehetséges, akkor lehetséges az élet valószínűtlen keletkezése is. Mert az esély éppen annyi mindkét esetben.

 

De beszéltek olyan „esélyről” is, hogy egy majom ül egy régimódi írógép előtt, összevissza pötyögteti a billentyűket, és egyszer csak lám! Megírta Shakespeare Rómeó is Júliáját! - hát körülbelül ennyi valószínűsége lehetett a véletlen életkeletkezésnek.

Ez a kettesszámú elmélet tehát nagyon sántít. Már az eleje is hihetetlen, nem is szólva a továbbiakról. Ami aztán köztudottan úgy folytatódik, hogy sok millió évvel korábban az egyik majomfajtánál kétfelé szakadt az evolúciós lánc, és bár a közös ős kihalt, az egyik ágon a mai majmok fejlődtek ki és léteznek, a másikon a sorozatos változások, jobbulások, evolúciós lépések nyomán aztán végül is kialakult a mai ember.

 

Hogy ez az elmélet hol sántít, kiderül majd a továbbiakban. De most lássuk a harmadik verziót, amely a fenti kettőnek egy sajátságos keveréke, ennek ellenére önállóan is értékelhető, és egyik legismertebb, csöppet sem tudós hirdetője Erich von Däniken. Próbáljunk felülemelkedni azon, hogy ezzel nem kutató, nem általánosan elismert személy állt elő. Sőt még arra se gondoljunk, hogy nem csupán ő hangoztatta ezt, hanem népszerű írók és szabadon gondolkodók egész tábora. A lényeg úgysem a szerző(k)ben rejlik.

 

Nos, az elmélet szerint a rendkívül gazdag földi biológiai élet még ma is és évmilliók múlva is ugyanúgy zajlana - vagyis a növényeken kívül a bolygón csak állatok lennének -, ha nem történik egy „beavatkozás”. Méghozzá nem is olyan régen - talán mindössze pár százezer évvel ezelőtt, vagy egy alváltozat szerint még később. Vagyis hozzánk már nagyon közeli időben. A Däniken- változat szerint tehát az történt, hogy éldegéltek a Földön a majmok, amikor egyszer csak idegen világból érkezett űrhajók szálltak le itt. Ennek utasai a maguk rendkívül fejlett technikájával (elérték vagy meghaladták a mi tudásszintünket) genetikailag beavatkoztak a földi élet fejlődésébe. A cél: létre akarták hozni az itteni értelmes életet, és mivel a majmok között láttak erre a célra alkalmas élőanyagot, hát néhány száz példányon mutációs változtatást hajtottak végre. Magyarul: mivel a természet még évmilliókig nem tett volna semmit (Däniken szerint ez egyben a darwinizmus bírálata is), a fejlődést mesterségesen idézték elő.

 

Minderre biológiai, genetikai bizonyítékunk aligha van (viszont az ellenkezőjére éppenséggel akad, vagyis a molekuláris biológia szerint ma már tudható, hogy hány millió évvel ezelőtt vált el őseink útja). Däniken azt állítja, hogy az idegenek nem voltak megelégedve az első próbálkozás eredményével, ezért azt a rosszul felhasznált „élőanyagot” egyszerűen megsemmisítették. Mivelhogy globálisan kellett elpusztítaniuk a kezdetleges és „elfuserált” emberek tíz- vagy százezreit, akik időközben szétszóródtak a bolygó felszínén - hát mesterségesen idéztek elő egy globális méretű katasztrófát (özönvíz), és így sikerült megszabadulniuk a „rontott példányoktól”. Persze gondoskodtak arról, hogy fennmaradjanak még érintetlen állatok is, ők lettek a következő kísérlet alanyai. Ezt követően aztán ismét műtéteket végeztek, és a már tökéletes példányokból lettünk mi, a mai civilizáció és kultúra hordozói.

 

Felmerülhet persze az a gondolat is, hogy miért volt erre szükség? És ha az idegenek olyan nagy tudásúak voltak, hogyan ronthatták el a műveletet? Däniken ugyan azt írja, az idegenek nem hibáztak, hanem szigorú intések ellenére a földi, „javított” emberpéldányok keveredtek össze a régi, nem javított nemzedékek képviselőivel, így indult ismét romlásnak az egyszer már kijavított genetikai anyag. Akkor meg arra kell gondolnunk: a sokat tudó idegenek erre nem gondoltak előre, nem gondoskodtak a probléma kivédéséről, megoldásáról?

 

Azon mindenképpen érdemes elgondolkodni: a ma velünk együtt a Földön élő majmok semmi jelét sem adják annak, hogy hamarosan elindulnának a fejlődés útján. Hogy tovább fejlődnének. Ők most is pontosan ugyanott tartanak, ahol pár tíz- vagy százmillió évvel ezelőtt tartottak, hasonlóan a többi állathoz. Az intelligenciával „gyanúsított” delfinek fejlődésének sem látjuk nyomát..."

 

(Nemere István)