Lutra Creative Commons License 2021.10.16 0 0 96595

Spiró György

Csak egyszer

Ezen a tájon éltek s élnek majd emberek
s ahogy én idejöttem majd éppúgy elmegyek
itt megteszi az ember ha van mit megtehet
s ha nem teszi hát istenem akkor is elmehet

ezen a tájon szél fújt s ha nem, honolt a szélcsend
itt büntették a vétkest és bűnhődtették a vétlent
itt sok nagy bűn volt bűn volt a bűn a szerelem
a szép a szebb a még szebb bűn volt a kegyelem

ó vándor te ki élsz még s lehet hogy énhelyettem
gondold meg hogy e tájon tán én is vándoroltam
s mások helyett mint illik voltam gyűlölt s kegyetlen

s ahogy szokás megéltem bizonyos rút időket
s amennyit megtehettem hát én se tettem többet
s bár volt mit megbocsátanom lehet hogy megtoroltam

ó gondold meg hogy mindig nagyon nagy volt az élet
ahogy erről a szélcsend s a hallgatás beszélnek
s ha nem volt eddig alkalom ó nézd mily oszthatatlan
a gyász ezen a tájon mely nem rossz csak gondolatlan

és most az egyszer mindegy kifulladt inhalált
vagy éppen kapát ásót vagy kardot kalapált
csak most az egyszer mindegy mi volt ha volt a vétke
s hogyan bűnhődött ha magát valahol tetten érte

s mindegy hogy lyuk fogadta be vagy szertelen verem
így is meg úgy is pocsékba ment az aznapi élelem
s itt nő bár fű is nőnek fák és nőnek az egek
levél a fán felhő az égen én meg elmegyek

Ó kapd le fejtetődet és úgy nézd e határt
mert mindazt itt temették ki egyszer erre járt