Lutra Creative Commons License 2021.10.10 0 0 96577

Holczer Dávid

Hiánypótlás
 
Ha úgy adódik, osztódok,
mert ketten lenni – romantika.
 
Ölelésre csábított a
bizonytalansággal telt szótagok
ellenállhatatlan, fanyar biztatása
és szemeid – most itt ülő, bús hiánya.
 
Itt ül a hiánya.
 
E bizonytalansággal telt szobának
minden zugában, hol illatod cikáz
megállíthatatlanul és konokul és
hol szíved ritmusán kattan az óra
parányi mutatója, s hol vetetlenül
hever a megvetett magányos ágy.
 
Hiány, hiány, hiány.
Hiány ül mindenütt.
Hiányod itt repült,
sőt zümmögött is
a tétlen legyekkel.
 
Nem sikerült lecsapnom.
 
Tépném a szárnyát pedig,
itt tartanálak örökre
és nem kérdeznéd meddig,
mert maradnál örömmel.
 
Hiányzol.
 
Tested, ha templom, pap
leszek én a ceremónián –
az oltár mögül imádlak,
de jaj, jő a sátán: a Hiány.
 
És aztán újra megváltasz.