A KPT-s kolléga kalandjairól.

 

Mondták neki az Engelsen, hogy késsél kicsit (16,30-kor indult) mert 16,45-kor megy majd mögötted a Makói gyorsjárat.

Hagyd hadd előzzőn meg, majd tapadj rá és Szentesig kövesd.

Addig egyforma az utatok.

 

Nos ezek a KPT-s kollégák, 50+ évesek, az autóbuszos szakma minden levében megfürödtek már, és hát nem tartoztak lakóhelyük szellemtörténetének nagyjai közé.

 

Az országot nem nagyon ismerték.

Díjszabásaik nem voltak, díjszabűst + útvonal leírást mindíg indulás előtt kaptak.

Selejtezés előtt álló - eredetileg nullszériás - 8-9 éves lepukkant Ik-250 buszokkal jártak.

 

A buszaik és ők maguk is elég koszosak voltak.

Már Budapesten belül eltévedt, de valahogy - késéssel - eljutott Soroksárra és az 5-ös útra.

 

Utána már csak kétszer tévedt el.

Kiskunfélegyházán nem kanyarodott balra Csongrád felé hanem elment egyenesen az 5-ös úton, Kistelek irányába.

Utasok méltatlankodtak és Pálmonostora településen át (arra nem jár ez a járat) visszavezették Gátérre.

 

Másodszor ugyanezt csinálta meg Szentes után.

Nem kanyarodott el balra Derekegyháza irányába, hanem a 45-ös úton tovább ment egyenesen Hmvhely felé.

Ment vagy 10 km-t mire az utasai morogtak.

Vmilyen TSz bekötő úton tolatással megfordult, visszajött és utas segítséggel most már helyes irányba ment Derekegyház-Nagymágocs-Orosháza felé.

 

Orosházán felszállt hozzá egy vasutas, az mutatta neki az utat Mezőhegyesig.

 

Mezőhegesen a vasútállomáson volt a végállomásunk, onnan 1 km-re a szállásunk.

Kis ház, fűtött szoba, fehér, tiszta ágynemű.

Megmondták, megmutatták  neki hol van a szállásunk.

 

Nem ment fel.

Inkább   "aludt"   kb. 23,10-től reggel 4.00-ig a buszban.

Ülve.