Szilvási Pál

Ősz vagy-e már?
 
Ősz vagy-e már?
Mikor utoljára láttalak,
az édes nyári verejték
csorgott a halántékodon.
És izzadtak a falak,
Budapest arcán szétkenődött a festék,
még elemében volt a Nap.
Ősz vagy-e már?

Ősz vagy-e már?
Mikor utoljára láttalak,
még láttalak.
Csodáltam iszalag hajad.
Esik. Tócsa nő sorsból, gondból.
Halántékod márványfalán
a fejfájás dorombol.
Ősz vagy-e már?

Ősz vagy-e már?
Hajad szőkesége
eltűnik. Így döntöttél.
Felszámolsz mindent, ami művi.
Lassan nő le,
ami régi.
De halántékod fölött a hó
végre a békét ígéri.
Ősz vagy-e már?