Amiről nem tudok, az nem fáj. Mondja a népi bölcselet. Azt is mondják, hogy az igazság fáj. Aki az igazságot akarja megismerni, számolnia kell a fájdalommal? Miért jelent meg evolúciós értelemben a fájdalom érzete? Azért, mert figyelmeztető, tudomásra hozó szerepe van az életünk megóvása érdekében. Vagyis a tudás megszerzése, szubjektíven és objektíven is fájdalommal jár. Jézus Krisztus szenvedéstörténete is azt demonstrálja, hogy aki ismerni akarja az igazságot Isten létezésére vonatkozóan, annak viselnie kell a fájdalmat, ami lehet az önmegtartóztatástól kezdve, a kínszenvedésig terjedő. Aki úgy hisz valamiben, hogy nem keresi annak igazságtartalmát, az kerüli a fájdalmat, kerüli a tudást, a bizonyosságot? Lehet, hogy azért teszi, mert nem akarja elveszíteni a fájdalommentes hitét? (tényleg boldogok a buták, a lelki szegények?) Csakhogy lehet hinni racionális és irracionális dolgokban is. Ezek megkülönböztetése viszont, csak az igazság feltárásával lehetséges. Az igazságban lehet hinni, de csak fájdalom árán lehet megtapasztalni, tudást szerezni róla.

„Én vagyok az út, az igazság és az élet” – feleli Jézus. Csak úgy mehet valaki az Atyja égi házába, ha elfogadja őt, a tanításait, és követi az életútját. Jézus ezt mondja: „Senki sem jut az Atyához, csakis általam” ( János 14:6 ).