Sziasztok !

Íme két topic, ahol korábban folyt vita erről.

Az eleve elrendelés

Predestináció, mennyire szabad az akarat

Kedves Cserfa !

>>4) Isten az előző tulajdonságait akkor is megtartja, ha kijátsszák
5) Isten nem kísért és nem kísérthető, legyőzhetetlen, megtéveszthetetlen (1.), 2.), pontok) <<

Szerintem, aki megtéveszthetetlen azt nem lehet kijátszani.
Hogy lehetne már Isten kijátszani ? Maximum próbálkozni lehet vele.

>>Nos, az evangélium ennél továbbmegy, nekünk, kik hiszünk jobb jár, aki hisz Isten Fiának, Jézusnak Nevében, annak hatalma van a fiúságra, Isten fiúságára, <<

Természetesen te közéjük tartozol ugye ?
Én meg azt gondolom hogy SENKI sem tudja magáról tévedhetetlenül megállapítanini, hogy igazán hisz-e, vagy sem. Azt egyedül "föntröl" tudják megítélni. Szóval te magadról NEM !
Csak egyet tehetsz: reménykedhetsz és igyekezhetsz, de nem tudhatod biztosan.

Mondd, elismered-e, hogy fennáll a lehetősége annak, hogy tévedsz és előfoedulhat, hogy a te hited nem igazi és nem kell Istennek ? (hangsúlyozom: ez egy elméleti feltételezés !)

Ha ezt a lehetőséget elveted, akkor úgy gondolom, tévedhetetlennek tartod magad, amit te magad tartassz káromkodásnak (ha jól tévedek), hisz egyedül az Úr lehet csak tévedhetetlen. Nemde ?

Annyiszor elhangzott már a következő. A diszlet elrendelt, a szerep elrendelt, de AZ, HOGY HOGYAN JÁTSZOD A SZEREPET, HOGYAN HASZNÁLOD A DÍSZLETET RAJTAD ÁLL !!! Ezért lehet egy koldus boldog és egy királyfi boldogtalan, de fordítva is.

Kedves Ugrifüles !

>>De azt nem tudom elfogadni, hogy bárkit ELEVE úgy teremtett volna, hogy kárhozatra kivánná adni<<

Ez a lényeg !

Bár szegény Cserfa is megértené...

Üdv
Big