Csapó Angéla
 
 Hamupipő
 
Várom, hogy valaki majd megment.
Akkor majd elengedem magam,
és mielőtt leesnék, valaki ott lesz.
Valaki, aki a mozdulataimat -
akár a hajam szálait - számon tartja.
Belerakom az életem a tenyerébe.
Ő cserébe, mint egy hátizsákot, rám csatolja.
Éppen olyan ősz lesz, mint ez.
Elbolyongunk benne. Mire hazaérünk,
merő csatak leszek
és eleven: virradattól napestig,
hétfőtől vasárnapig élő.

Addig csak túlélek.
Addig nem leszek,
csak halálerős.