Ha az apád filmtörténész, a Film kislexikon és az Új filmlexikon szerkesztője, a Pesti Műsor, a TVR-Hét stb-stb. szerzője, a Madách Színház, a Színház- és Filmtudományi Intézet stb-stb. munkatársa (=amolyan igazi félig kívülről beleokoskodó bennfentes, aki azért mégsem annyira bennfentes, mint mondjuk az ennek az életnek a fonákját a saját bőrén megtapasztaló fellépő-haknizó művészek) + gyerekkorodtól benne vagy nem is akármilyen filmekben + az egyik legsérülékenyebb korszakodban (a pubertás idején) csöppensz bele egy pénzt, elismertséget stb. itthon soha nem látott mértékben rád zúdító sorozatba, akkor nem olyan könnyű ám abból kiszakadni.

Pláne azt mondani, hogy jó, akkor én innentől kórházi ápoló vagy kereskedő leszek.

Nagyon könnyű más felett ítélkezni (én is megszoktam tenni "párszor"-:)), de ÁA esete tkp. tankönyvi példa (is lehetne, s csak azért nem az, mert végülis nem züllött el, csak nem lett belőle Liptai Claudia-szintű sztár - mintha az bármit is jelentene egyébként).