Nem túl acélos az eredmény és a játék sem volt az, sajnos. Fogjuk arra, hogy a továbbjutás így is megvolt, felpörögni elég lesz később is.

Már a meccs elejétől feltűnő volt az, hogy nem érződik a két osztály különbség. Persze a Bonyhád gyakorlatilag ki se jött a félpályáról, de mi meg full ötlettelenül, tompán játszottunk. Tihanyi pl. nem nagyon tudta mondjuk csellel megverni a megye I.-es emberét, ami azért sokat elmond. Ő egyébként is marha gyenge volt, egyre inkább azt gondolom, hogy nem PMFC szint. 

De amúgy is sokat ívelgettünk, ami azért vicc, mert papíron a mi csapatunk az ügyesebb lábbal, földön, a pálya is jó volt (sztem jobb, mint a Stadion utcai...), szóval csak annyi kellett volna, hogy picit gyorsabban játszunk, egy-két pontos passz és lövés, de ennyi sem sikerült. 

Azt beszéltük a szünetben többen, hogy majd úgyis elfárad a Bonyhád és majd akkor jönnek a gólok, de valahogy nem akartak elfáradni. Nem azért, mert annyira jól bírnák az NB2-es tempót, hanem mert mi nem játszottunk gyorsan, sok mozgással.

Amúgy a gól az nagyon szép volt, Károly Bálint csavarta be szépen szabadrúgásból. Nem sok előzménye volt.

Még Hege volt az, aki kicsit aktív volt, amikor beállt, asszem kapufát is lőtt, de a végére kb. beszorultunk, a Bonyhád ott tartotta a kapunk előtt a labdát és komolyan izgulni kellett, hogy ne legyen hosszabbítás. 

A lényeg a továbbjutás egyébként, egy alacsonyabb osztályú csapat amúgy is képes nagyon belelkesülni, felszívni magát. Talán jól jött volna egy önbizalomnövelő sokgólos győzelem, de most ez van, végülis tragédia nem történt.