Szilasi Katalin

Vigyázzban állok

Vigyázzban állok,
mint itt a parton
a szálegyenes jegenyék,
lecövekelve, moccanatlan.
Körben a szántóföld
széles mosolya terül
a vas hasgatta barázdákra.
Nem fájnak neki, de örökre
bevésődtek, mint tetovált
bőrön a rovátkák.
Valamikor én is eggyé leszek
ezzel a könnyű derűvel,
és lentről kapaszkodom
a szerteszét kószáló gyökerekbe.
Tudója leszek a titoknak,
amit elárulni tiltva vagyon.