én elég hamar rájöttem, hogy a volt menyem (aki már a házasságkötésükkor terhes volt,

jórészt emiatt is történt a házasság) tkp. csak spermadonort keresett. 

Jó kinézettel, jó génekkel, vagyonnal, és jövedelemmel, hogy legyen miből majd szakítani!

A szülei is unokát akartak, kizárólag maguknak, azaz a saját családjuknak.

 

Szülés után, amint a menyem kijött a kórházból, és beköltöztek a fiam (budai, lakóparki) szép

két szobás lakásába, a kisfiú aludt vele,a fiam pedig a másik szobában, egy matracon, a földön.

És ez nem hat hétig tartott, (amíg természetesen indokolt) hanem másfél évig!  És a fiam tűrte.

Mert a gyerek egyszerűen nem volt hajlandó nélküle, külön kiságyban aludni, úgy szoktatta!

 

Utána pedig beadta a válópert, amit nem volt hajlandó közös megegyezéssel lezárni, hanem

"meg akart nyerni", ami meg is történt.  Miért tartott a házasság ilyen sokáig?  Egyszerű.

Mert meg akarta szerezni a fiam lakását, a feleségi státuszra, és a közös gyerekre hivatkozva!

 

Csak volt egy apró bibi, amiről nem tudott, és ami miatt mégsem sikerült neki a dolog.

A feleségemnek ugyanis (nagy szerencsére) haszonélvezete volt bejegyezve a fiam lakására! 

Különben simán vihette volna a bíróság döntése alapján, legalábbis a használati jogot, egészen

a kisfiú nagykorúságáig, vagy még tovább, a tanulmányai befejezéséig.

Mint jogász szakvéleményt is kaptunk erről. Nem kis értékű ingatlanról van szó, egyébként.

Az apa pedig a "tulajdonjogával" mehetett volna, amerre a part szakad!

 

Így viszont "csak" egy magas gyerektartásdíjat tudtak megítélni neki, de az aztán húzós lett!

Még az ingatlannyilvántartást, és a NAV-ot is bevonta a kedves volt feleség, hogy ne csak a fiam munkajövedelmét vegye figyelembe a bíróság, hanem a meglevő ingatlanjait is számítsák be.

Ennek alapján "vélelmezett" összjövedelem után számították az összeget, szóval,szívhatja a fogát,

de mást nem tehet semmit, mint hogy fizet.  Hogy ő mennyire bírja, a bíróságot nem érdekli.

 

Ez a történet sem egy piskóta, ugye?...