Nekem egy másik ellenvetésem lenne. Susskind sajnos néhány bejegyzés után otthagyta a saját blogját, nála nem lehet obdzsektálni.

Az eseményhorizont entrópiáját úgy számolják, hogy az átmérőnek megfelelő hullámhosszúságú energiakvantumokat dobálnak bele. (A nagyobbak lepattannának, a kisebbek pedig extra információt tartalmaznának.) Ebből aztán kihozták a holografikus elvet. Ami odabent van, ugyanaz - kódolva - megtalálható a felszínen is. A levezetés lényeges eleme, hogy a távoli szemlélő szerint a behuhanó test aszimptotikusan felkenődik a horizontra, viszont a bezuhanó véges sajátidőben áthalad.

Nekem ehhez az lenne a megjegyzésem, hogy ez csak elhanyagolható tömegű próbatestek bedobálása esetén igaz.

Ad abszurdum: két fekete lyuk összeolvadása még a távoli szemlélő szerint is véges idő alatt megy végbe.

(Persze azt nem tudhatom, hogy esetleg valahol van egy minőségi átcsapás. Valamilyen tömeghatár, ahol a végtelen zuhanási idő átmegy végesbe. Vagy pedig ez a határ infinitezimális tömegnél van.)