kérdezted h ki olvasta meg miért nem küldtem produceri irodáknak.

a kézezres évek elején még voltak prod co-k, és elérhetőség is volt rá. olyanok voltak, h ügynökökre email-lista, whoswho vagy mi, de volt magyar is... de nem jeleztek vissza, de érhetőisvolt mert a filmfinanszirozás nagyrészt az állami pénzelosztó cégnél volt. vajna amikor átvette, kiirt egy forgatopályázatot, de végül szinopszisok is elég volt, és ami nyilvános tehetségfelfedezőnek volt hirdetve, abból lett szakmabeli tizesgyőztes. akkor még kb.ezres szinten küldtek, a köv. kb.7-8évvel később 4-500-as szinten volt. (azok közül talán egy-kettő ha elkészült... szóval szerintem az egész nem sokat ér, szinopszisból itélkezni szkript helyett. ahhoz tudni kell olvasni a szinopszist is egy, és fogalma nem lehet a kivitelezésről a kettő, szóval asse értem legalább első tiz oldal. az a producerszakmai minimum)

a katapultnál meg a balázs - krigler kurzuson is megfordultam. egyszer találkoztam még a londoni film council helyettes igazgatójával is. aznap láttam Angelusz Ivánt is akkor még. Török Ferenc is ott volt, akkor beszélték meg asszem az Isztambul vágását a német producerével.

Vajnát is láttam. kezembe volt a papir, a szinopszisokkal, de ugy iteltem, nem jó az idő, aztán lement a dolog, a producer haverom jött és betéptünk, aztán meg eltotojáztuk az időt. én tudtam milyen ritka pillanatok ezek, de arra nem volt erőm h a haveromnak elmagyarázzam, h most kell megcsipni.

lóvé sose volt h megcsinájuk, a legközelebb addig jutottunk, h volt egy 5-6 órás lucky streamünk a haverunkkal, amikor minden bejött akárhova mentünk, mindenki haver volt minden fain, de egy lépéssel se jutottunk közelebb ahhoz h valamit leforgassunk.

ez csak amolyan fiatalkori hóbort volt.