Pannika127 Creative Commons License 2021.09.15 0 0 96543

Dobozi Eszter

 

A hely

 

Még egyszer a loncot! Sátoros ívét

bokornak, ágnak; áttetsző fehéren

még egyszer a bűvös kelyheket! Í”-ként

kiáltó szálacskáikkal: ledérek,

ahogy kiintenek szirom-ruhájuk

fedezékéből a porzók. Enyészhet

lomb, a mézes íz itt marad utánuk

orrban-ízlésben. Csak egyszer add még

csikorduló kavics jaját alájuk,

ahogy futok fától fáig. A vadméh

dongásától teljes ég aranyát add!

Hívóbb, fontosabb nem lehet a hajlék

sem annál, ahogy odaszív, s magában

tart a kert. Addig élek én, amíg van

hely, amely húz s eltakar, mint a szárnyak.