Kedves Xsany ! Én is úgy vélem, hogy az a frusztráció, amit egy nem a képességekhez mért feladatkör idézhet elő, meg tudja keseríteni egy ember életét és ez visszaüthet a magánéletére is. Semmiképp nem találom egészségesnek, ha valaki csak a családjában keresi a boldogulást, hisz egy idő után ezáltal a saját egyénisége elszintelenedik. Lehet, hogy butaság amit írok, hisz semmiféle adattal nem tudom alátámasztani, de szerintem egy önálló tanácsadói munkakör ill. valamiféle saját vállalkozás, ha az nem pusztán a pénzszerzésre irányul, valószinűleg nagyobb szabadságot és kiteljesülést ad, mintha valakinek egy hagyományos hierarchikus vállalaton belül kell bizonyítania tehetségét. Engem az ijeszt meg, amikor találkozom olyan 30-as vezetőkkel vagy specialistákkal, akiknek már tele van a hócipőjük a saját munkájukkal és legszívesebben valami teljesen újba fognának, de akkor .... mi a biztosíték arra, hogy megmarad a szerintem néha indokolatlanul magas fizetés, a státuszautó, ill. hogy vissza tudnak-e kerülni abba a vérkeringésbe, ami egyre feljebb és feljebb dobja őket az egyes cégeknél elfoglalt státuszokba. Így hát maradnak az utált munkájuknál, amit természetesen nem szólhatnak le még a barátok előtt sem, hisz akkor összeomlana a róluk alkotott bálványkép.
A legrosszabb az, hogy a szakembert kereső vállalatok klisékben gondolkodnak és csak akkor kezd számítani egy ember személyisége, ha az már az elsődleges szűrőn átjutott, az alapvető paramétereknek megfelelt. Márpedig az igazi egyéniségek nem mindig az elvárt karrier-vonalat futják be és adott estben ezért hullanak ki a rostán. Ezekből lesznek aztán gyakran a rendkívül sikeres (kényszer)vállalkozók.

Én az utókor emlékei alatt azt értettem, hogy az mindenképp jó, ha az unokák valamiféle tisztelettel övezik ősük teljesítményét, de az valószínűleg a kézzelfogható eredményeknek (pl. egy cég felvirágoztatása, egy könyv megírása stb.) fog szólni és nem annak, hogy valaki pénzügyi igazgató volt-e egy vállalatnál vagy főkönyvelő. Ha pedig az illető nem fordított figyelmet a családjának, akkor lehet, hogy ennek még a többediziglen leszármazottak is megisszák a levét (ha másként nem, hát lelki gazdagság ill. biztonság terén).