Nekem volt néhány meghatározó irodalmi élményem kamaszkoromban, ami jócskán meghatározta későbbi életszemléletemet és életvitelemet. Ezek közé tartoznak az ún. "boldogságkereső" könyvek, mint pl. Tolsztoj-Iván Iljics halála, Peer Gynt, Az ember tragédiája. A végén mindig a következőt szűrtem le és ebben megerősített a Déri Jánossal a halála előtt készített interjú is: Mi lenne, ha egyszerre csak kiderülne, halálos beteg vagyok és már csak egy konkrétan meghatározott idő lenne számomra hátra ? Verném-e a fejemet a falba, hogy Úristen, mennyi minden kimaradt az életemből és ha újra kezdhetném, mindent másképp csinálnék ? Vagy az a megnyugtató érzés vigasztalna, hogy teljes volt az életem a lehetőségekhez mérten ? Déri elmesélte, hogy a halálos diagnózis közlése után bement a munkahelyére és rettentő idegennek és értelmetlennek látta a bent tüsténkedő emberek mindennapi hajtását és bánta, hogy nem töltött több időt a családjával annak idején.
Kit fog érdekelni utólag, hogy a nagypapa vagy nagymama milyen beosztást foglalt el annak idején a vállalatánál ? Csak arra emlékeznek, ha a személyisége a család számára valamiért fontos volt és ezt továbbadta az unokáknak, vagy ha valamilyen különleges munkája, hobbija az utókor számára is maradandót jelent.

Ezért szerintem a munka csak addig fontos, amíg egyben szórakozás is ill. amennyiben a létfenntartáshoz szükséges, akkor csak tényleg a családi kényelmi minimum eléréséig lehet vele elmenni. A fő baj a karrier-építéssel, hogy egy idő után mókuskerékké válik, amiből nincs kilépés, viszont felőrli a résztvevőket. Tudni kell megállj parancsolni, adott estben az életszínvonal lejjebb adásával is, de a családi háttérre koncentrálva. Nekem nagyon tetszett Hegedűs Géza önéletírása, amiben megemlékezett édesapjáról, aki nem vállalta el tudatosan soha a neki felkínált első számú vezetői posztokat, hanem mindig a másodvonal megbecsült szakembere maradt, mert a családi életét nem akarta feláldozni. Lehet, hogy ez a "lemondás" teljesítette ki a fia karrierjét ?

Mindenesetre - és ezt fejvadászként mondom - szerintem vigyázni kell a karrierrel, mert sokak egyéniségét változtatja meg véglegesen és talán ennek is köszönhető a kimagaslóan magas depressziós beteg arányszám Magyarországon.