Kedves, jó Big,

"Én csak egy kérdést találtam"

De az számos volt :-)) Mivel a 48-ra, és a hozzá kapcsolódó számokra vonatkozott.
Bocs, ha félreérthető voltam... ;-))

A gyakorlati alkalmazásáról pedig annyit:
Egyedül rajtunk múlik, észrevesszük- e, hogy amit esetleg mínuszosan élünk meg, az valójában plussz! Nem lehet minden szituációt elmagyarázni, hiszen egyetlen helyzet sem ugyanolyan, mint a másik. Mindig Minden Más, hiszen a dolgok mozgatórugója a Változás :-))

Csak a játék kezdetének szabályait lehet elmagyarázni... a lépéseket nekünk, magunknak kell meglépnünk. És ez az igazán szép benne.

Részemről sorolhatnám a szituációkat, amikben észrevettem, használtam ezt... spontán... még jóval azelőtt, hogy olvastam volna róla, hogy ennyira egzakt módon megfogalmazódta volna nekem valaki. De, ezek a megélések annyira személyesek, és annyira széles kapcsolatrendszert (mondjuk egy egész életet) érintenek, hogyha kiragadom belőle például azt, hogy legutóbb, amikor valaki betört az irodámba, nem kétségbeesést, hanem hihetetlen lenyugvást éreztem, az így teljesen falsul, meg erőltetve hat... de mégis így van. És azért van így, mert nem az okozta a nyugalmamat, hogy betörtek hozzám, hanem az, hogy bebizonyosodott számomra valami (nem valakivel kapcsolatban, hanem a dolgok folyásával kapcsolatban). Mondjuk úgy, hogy valahogyan érzetem, láttam, tudtam, hogy ez most meg fog történni... és épp a cipőmet húztam, hogy bemenjek, amikor szólt a riasztószolgálat, hogy menjek be :-)). És nem is vittek el semmit!

Sok, ennél sokkal - sokkal nagyobb volumenű, de ennél jóval bonyolultabban leírható eset fordult elő velem az elmúlt két évben...

Olyanná lett a világ számomra, mint egy guruló kerék, amibe csak bele kell állnom, és, ha érzem a ritmusát, annélkül, hogy különösebben mozdulnék, sebesen haladhatok vele. Csak figyelnem kell, hogy ki ne essek belőle. És ugyanúgy, mint a biciklizésnél, nem magam elé a földre, hanem előre kell néznem.

Hát, köszönöm Big a hozzámszólásodat :-))

Habi