Nézd, a kicsi kínaiak már akkor birodalmat építettek amikor mi hátrafelé nyilazva lõttük a minket kergetõ páncélos lovagokat.

Az, hogy most a császárt Huan-Ti-nek hivják vagy pártnak, lényegében mindegy. Az ottani emberek ottani kultúrájához a birodalom passzol. Meg lehet erõszakolni a dolgot, de igazi demokráciát ott nem fogsz építeni: legmesszebb ezen a téren a japánok jutottak, és finoman szólva elég érdekes lett a végeredmény.

De a hatékonyságot nem a birodalom építés és a szabályozás hátráltatta hanem maga a kommunizmus. Onnantól kezdve, hogy a komcsik ott rájöttek hogy nem a tervgazdálkodás és a mikromenedzsment a nyerõ stratégia hanem a verseny, és hogy csak a nagyobb dolgokat érdemes szabályozni - az üzleti környezetet a számukra elõnyösen alakítani, illetve a vadhajtásokat lemetszeni - õk lettek a nyerõk. Ettõl ez európában nyilván nem mûködne, az európai sokkal individualistább mint a keleti, ugyanakkor sok mindent tanulhatnánk a dologból.

A legfontosabb, amit az európai embernek meg kellene tanulnia az az, hogy a különféle kultúrák, különféle értékrendek számára más és más társadalom a nyerõ, nincs mindenki számára egységes út. Ezt most leginkább Afganisztán mutatja meg. És ha ezt megértené akkor akár elkezdhetne a tükörbe is belenézni: vajon az az irány amit ma Európa és az USA "progresszív" fele erõltet, nem megy pont szembe az individualista európai ember értékrendjével és kultúrájával?