Élveboncolás

Kezed kidörzsölte a kötél, fáj és éget,
rettegsz, nem várod a véget,
pedig itt van, itt a dagadt kórboncnok
és nem vár, hozzáfog,
véres és erkölcstelen munkájához,
a szentségtelen élveboncoláshoz...

Fütyörészik, és a szikét a gyomrodba vágja
vigyorog, az arcodba csorog dohányszagú nyála,
hiába üvöltesz, felvágja hasfalad,
de mert kontár, a szike megszalad,
végighasítja az egész testedet,
most már nem is üvölthetsz: kivágták nyelvedet.

Sűrű, sötét a vér, spriccel szerteszét,
vér van mindenütt, kihúzza a szikét,
majd újra belédvágja, egyenest a torkodba,
onnan a vér felszökik az orrodba,
és ömlik, ömlik, ömlik és csorog,
érzed már, hogy szorul a hurok...
A halál sötét hurka.

A testedből lógnak a beleid,
fogja magát, és szádba tömi,
röhög, és élvezi ahogy lassan elvérzel,
a nagy kaszás túl lassan visz el
de ha nem figyelsz a politikusok szívják el véred
mert ésszel fel nem éred,
hogy ők is így boncolnak fel, élve
és röhögve belugranak az elfolyt vérbe,
lubickolnak, pancsolnak benne,
ha meghalnának: de szép is lenne...