Azért a kisördög bujkál bennem, és nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek még egyet, azon sok minden közül, ami mostanában foglalkoztat, és kovácsolás témájú.

Vázolom a kontextust. A tűzhelyemhez eddig háromféle fújtatót próbáltam ki. Az első egy elektromos , akkumulátoros matracpumpa volt. Nem vált be, mert csak addig fújt, amíg le nem merült az aksija, és hálózatról meg nem fújt. Utána kipróbáltam egy régi porszívót (fújó módban), na az meg nem sokat bírt, leégett. Utána sebtében csináltam egy ún. radiális ventilátort (villanymotorra kapcsolva), de az meg nem volt eléggé radiális (a ház alakja nem volt megfelelő - ugye oda csigaház kell). Jól fújt, fe talán mégsem eléggé, legalábbis ahhoz nem eléggé, amennyire nekem majd kell. Úgyhogy, most építek egy újat, ezúttal már szabványosat, rendes csigaházzal, lapátokkal, stb. Ez biztosan erősebb lesz.

És a kérdésem pont erre vonatkozik. Milyen erős az optimális kovácsfújtató? Egyáltalán, van a kovácsfújtató erősségének - persze ésszerű határok között - optimuma? Ha túl gyenge, az világos, hogy nem jó. De mi van, ha nagyon erős a szele? Minél jobban fúj, annál több az oxigén ugye, és akkor annál gyorsabban,állít elő magasabb hőmérsékletet? Vagy ha nagyon fúj, akkor a nagy tüzelőanyag- fogyasztás mellett az is hátrány lehet, hogy a szelének már van egy hűtő hatása is? Olvastam ilyesmit valahol. 

Nekem nem is annyira a kovácstűzhelyhez kell erős fújtató (az az új ventilátorommal meglesz), hanem a kohóhoz, ahol vasat akarok olvasztani (tégelyben), és ott ugye a kovácshegesztésnél is magasabb hőmérsékletet kell előállítani. Úgy tűnik, hogy ahhoz nem árt, sőt szükséges a minél nagyobb szél. De - és ez a kérdésem lényege - van olyan törvényszerűség (a kovácsolás-olvasztás tudományában), hogy egy mérték felett már nem érdemes növelni a fújtató teljesítményét?

Ki hogy látja ezt a porblémát?