AnnKa
2021.09.03
|
|
0 0
18543
|
Csoóri Sándor Szeptemberi nők
Megint túl sok nő kószál az utcán, megint túl sok nő kószál szívemben – Kövek közül néznek rám a rózsák világvégi nagy ijedelemben.
Aranyszájú szeptember a dombon, kiáltani kéne most a nőknek: vessék le a felhőket magukról, rúgják le a kígyóbőr cipőket:
hűl ki a Nap, vakrozsdás birsalma, hideglelős reggelek zörögnek – mezítelen talpuk parazsával forrósítsák újra át a földet:
melegítse Afrika-csípőjük, hogy hózuzmó soha ne borítsa s ne ússzon a világ, ez a bolygó, vacogtató korszakokba vissza.
Városok, mint fecskék gyülekeznek, csattognak a tetők: bádogszárnyak – Nők: párálló, nyári világrészek, ami csak él, tifelétek árad,
hazántúli hazák, másvilágok – arcotokba diólevél csattan, őszi pofon, de ti tovább mentek súlyos porban, nehéz sugarakban. |
|