Lutra Creative Commons License 2021.09.02 0 0 96515

Oláh András

elrontott másolat

az iskolakert kihalt gesztenyéinek
feszíti hátát az első szerelem -
már ott kijelöltetett ki meddig mehet
s mire virradni kezdett
elégtünk az álmok rövidzárlatában
- érvényesült a lenyelt sírások egyszeregye:
gyilkos szavak szövődménye lettél
elrontott másolat... az okok elvesztek
s amit találtam az mind üres már
csak a sérülés örök - gondolj bármit -
pedig arra kértél hogy támasszalak
majd fel ha szívemben halva talállak


                         **


mi lesz velünk

nővér jön lázmérőt hoz - elnéző mosoly -
riadtan ébredsz kezemben elsüllyed
kezed: újabb napot nyelt el a kapkodó
emlékezet... de eleven vagy megint
kérdezel szaporán mintha sietni kéne
(és tényleg sietni kell: már érezni körül
a bomló testeket) aztán csak fekszel
s az ablakot nézed a messze futó felhőket
sápadtan méregeted az utolérhetetlent
lám megannyi elszalasztott pillanat
előbukkannak a gyerekkori borzas
gesztenyék: alattuk csavarogsz
felkap a szél s már nem szabadulsz
vijjog rikoltoz odakint egy madár
nem hallani tőle hogy Isten mit üzen
nézel kéken a semmibe s nem tudom
mi lesz velünk ha már én sem leszek


                         **

akkor is

maradtál fájdalom - letörölt ékezet -
ablaknyi rés helyett elbillent képkeret

vonatod most is a szívemben zakatol
sok révült mosolyú emléket letarol

hiány van és sötét - kafkai fájdalom -
kihűltek a szavak s bennünk sincs irgalom

s ha elvérzünk is a hideg vágányokon
a végítéletet akkor se vedd zokon

s ha majd a másik part kontúrja felragyog
ne felejtsd el hogy én akkor is ott vagyok