HAJNAL ÉVA: MORMOLÓ
monoton kopogok sorsomon
mormolom majdcsakom
most itt az alkalom
sok már a fájdalom
nekem is fáj dalom
rímeket mímelek
itten egy asztalon
morzsákat markolok
megdermedt vágyakon
játék a rémület
neked is átadom bánatom
járatott dallamom dúdolom
járdák a talpamon
hajnalom hallgatom
halk nagyon
hömpölyög
így hagyom
sorsod a sorsomon
járdám a talpadon
rímeken rémület
szikláit számolom
nincsenek nincsenek
vannakot hintenek
kínok a kinteken
koppannak nincstelen
hajnalom hallgatod
homlokod gombolom
kint-rekedt rímeim
monoton mormolom