Tóth Fanni

sötétedik a tónál

néhány napsugártrapéz
a viaszos falakról belenyúl a késő délutánba
közöttük érezni az idő hamvasságát
most még kedvesen csilingelnek
a cukordarabok a hideg kávédban
de a szélben száradó ágyneműk
már halkan mutatják hogyan múlunk el
és lassan kiesünk a ködpára öleléséből
hamarosan egyre többször kérdezzük
„emlékszel?”
nem keretezik majd barackfaágak az évszakokat
nem hajtanak rozsdás biciklik a békalencsés tavakhoz
és te sem játszod azon a rossz zongorán
azt az elkopott allegrettót