Nem forgatok én ki semmit sem, de a slendrián, elhamarkodott, kellően át nem gondolt megfogalmazás - különösen fogalom meghatározásként - zavar.

Irigység - mint (rossz) irány

(Nálam) általában úgy kezdődik, hogy támad egy vágyakozás valami után, ami felett nem rendelkezem, ami nekem nincs a birtokomban.

Ha ez a vágyakozás arra ösztökél, hogy tervet kovácsoljak a vágyott dolgok elérésére, és a tervet kitartó munkával végrehajtva a célom elérjem - az például egy jó irány. (mióta benőtt a fejem lágya, ez az egyik irány, amibe indulni szoktam)

Ha ezt a vágyakozást tétlenül hagynám annyira eluralkodni, hogy neheztelést érezzek a vágyott dolgot birtokló irányába- na az már irigység, és ez rossz irány, innen már nehezebb helyesen célt érni. Ha továbbra is tétlenül vágyakoznék, előbb utóbb elemésztene a sárga irigység: nem jó irány. Ha megpróbálnám kicsalni, ellopni, elrabolni stb. az sem jó irány, hiszen kárt tehetek a vágyott dologban (de leginkább a saját önértékelésemben, hogy nekem ez csak erővel megy, magam tehetségéből, szorgalmából, jó szándékából stb... nem)

A gyengédséget pedig az ember fia/lánya kapja: megelőlegezve, viszonozva, megérdemelten, érdemtelenül csakis azért, mert aki adja, ezt akarja. Lehet úgy fogadni a kapott gyengédséget, hogy legközelebb is adni akarjon, aki adott, és lehet úgy is, hogy megbánja az egészet. Egy biztos: a gyengédség nem jog, és nem erőforrás, nem lehet "elosztani" vagy "újraosztani". Adni lehet, és kapni. Nem jár.